 Nyílt levél egy magyarországi "alkotmánybírónak" kinevezett cionista bérmunkásnak. Lévay Miklós! Soha ilyen udvariatlanul nem szólítottam meg senkit, de most kivételt teszek. Önök sem vették a fáradtságot ugyanis, hogy csaknem két éves várakoztatás után néven nevezzenek XX/1250-1/2012.AB ügyszámú levelükkel. 2010. márciusától többedmagammal naiv reménykedéssel vártam döntésüket a holokauszt tagadását tiltó törvény ügyében. A 2010-es kormányváltásnak köszönhetően megszűnt ugyan az említett törvény holokausztra történő kizárólagos alkalmazhatósága, ugyanakkor sokkal bonyolultabbá is vált a „nemzetiszocialista bűnök” tág fogalomköre miatt. Egy év elteltével már borítékolni lehetett, hogy Önök az Alaptörvényre várnak, hiszen ezután ártatlan sajnálkozással tárhatják szét kezüket, mondván sajnos nem tehetnek semmit, hiszen nem vagyok jogosult utólagos normakontrollt kérvényezni. Amikor viszont beadványomat megírtam, jogosult voltam erre. Ezt Önök pontosan tudják. Cinikus viselkedésük, és az Önöktől joggal elvárható, mindenkit megillető korrekt és igazságos elbánás közti távolság minden bizonnyal vetekszik a mindenki által közismert Makó-Jeruzsálem útvonal teljes hosszával. Oda – vissza. Az Önök intézményén kívül minden elképzelhető fórumot megkerestem annak tisztázására, hol található minden kétséget kizáró és egyértelmű információ, mit kell jelenleg holokauszt alatt érteni, amire a nürnbergi per óta többször is gyökeresen megváltozott és átalakult dogma miatt lett volna szükség. Kedvencem volt a holokauszt „relativizálása”, melyet bár illik kerülni, mint az a bizonyos házi kedvenc a forró kását, de amiről fogalma sem volt senkinek, micsoda. Dokumentálni tudom, hogy erre sem Önök, sem a minisztériumi illetékesek, de még egyetemi tanszékvezető professzorok sem tudtak válaszolni. Hogy egy példával éljek - törvénytisztelő polgárként nekem eszemben sincs tagadni a holokausztot. Viszont szívesen tennék feljelentést az ellen az ismeretlen tettes ellen, aki 1990-ben se szó se beszéd az auschwitzi 4 millió áldozatról szóló emléktáblát 1,5 milliósra cserélve belegázolt a holokauszt áldozatainak lelkivilágába, egyben jelentéktelenebb színben tüntetve azt fel nagy nyilvánosság előtt. Az Önök vérlázítóan alattomos és pitiáner lapítása miatt fentiekre már csak akkor kaphatok választ alkotmányjogi panaszom esetleg kedvező elbírálásával, ha előbb pervesztes vagyok a 269/c törvény alapján. Hiszen végzésük értelmében előbb el kell hogy ítéljenek azért, amiről fogalmam sincs hogy valójában micsoda, természetesen végigjárva ezután az összes létező bírósági fórumot, esetleg a 3 éves börtönbüntetés letöltése közepette, mert csak ezután lehetek jogosult alkotmányjogi panasz benyújtására, reménykedve abban, kiderül végre, hogy nem én voltam az, aki holokausztot nyíltan tagadva kicserélte az említett táblát. Az már csak hab a tortán, hogy egy esetleges holokausztos büntetőeljárás alatt sor sem kerülhet annak kiderítésére, hogy "alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazása folytán sérült-e az Alaptörvényben biztosított jogom” ahogy végzésükben magyarázkodnak, hiszen pont ennek tisztázhatóságát akadályozták meg végzésükkel egy életre. Hasonló példák százainak ismertetésétől eltekintek, különben sose lenne vége levelemnek. Álláspontom szerint fenti ellentmondások miatt a 269/c törvény alapján elképesztően nehéz bárkit is elítélni, hiszen az ügyésznek kell minden kétséget kizáróan bizonyítania a bűncselekmény tényállásszerű elkövetését. Ugyanakkor az Önök eddigi, fenti tárgyban nyújtott gyalázatos teljesítménye alapján az sem kétséges, hogy egy fenti büntetőpert követő alkotmányjogi panasz érdemi elbírálása hogyan zajlana intézményükben. A torkunkon pofátlanul, gátlástalan arroganciával lenyomott 269/C nevű terrortörvény célja tehát egyértelműen a félelemkeltés. Ha jól tudom, a terrorizmus bűncselekmény pedig már a félelemkeltésre irányuló szándékkal megvalósul. Ez is megérne tán egy misét. A törvény egyik, talán legközismertebb és leggusztustalanabb célja pedig nem más, mint a zsidóság folyamatos kárpótlásának akadálymentesítése, nehogy ki merje bárki nyitni a száját, ha holokausztra hivatkozva a zsidóság újabb milliárdokat követel azoktól, akik meg sem születek még a második világháború idején. Érdekes volt megfigyelni például, hogy az említett terrortörvény életbe lépése után milyen gyorsan nyújtották be a keresetet Chicagoban a MÁV ellen, elképesztően pofátlan dollár milliárdos követeléssel. Önök a zsidóságot megalkuvó módon kiszolgálva, egy soha véget nem érő gátlástalan parazitizmusnak adtak szabad utat sunyi magatartásukkal, megteremtve az ország magyarságának hosszú távú és akadálytalan erkölcsi, anyagi és szellemi nyomorba döntését. Nem ezt hívják nemzetárulásnak? De legalábbis hűtlenségnek? Önök szándékosan nem válaszoltak akkor sem, amikor az elmúlt év végén többször kértem tájékoztatásukat levélben és telefonon is, joggal félve attól, hogy az Alaptörvény már nem fogja lehetővé tenni már azt sem, hogy legalább azt tisztán láthassuk, mi az amit nem szabad és mi az amit még igen. Önök szándékosan hagytak cserben minden magyart, melyhez fogható gyalázat nem történt még intézményük fennállása óta. Isten bocsássa meg amit tettek, mert mi soha nem fogjuk. Dr. Nemes András 2012 április 27.  Soha le nem mosható szégyen, ami tegnap történt. Az izraeli zászlókat lobogtató, magyargyűlölő csürhe háborítatlanul vonult végig a főváros utcáin. Hol voltatok magyarok? A rendszerváltásnak hazudott folyamat elején elképzelhetetlen lett volna, hogy ez a zsidó bagázs és talpnyalóik hada végigmasírozzon Budapest utcáin. Húsz év alatt a folyamatos bevándorlás következtében megnőtt a létszámuk és megnőtt a magabiztosságuk is, hiszen tudják: az országot felvásárolták, a gazdaság, az ingatlanvagyon jelentős része a kezükben van és az ő szolgálatukban állnak a bankok, a pénzügyi intézmények, a nagy multicégek. A magyarországi média az ő propagandájukat terjeszti, az ő biztonságukról gondoskodik a Moszad, az európai és a magyarországi titkosszolgálat, a rendőrség, az ő hatalmuk kiterjesztése érdekében háborúzik a NATO a Közel-Keleten. Rengeteg pénzzel működtetett, saját oktatási, kulturális és biztonsági hálózattal rendelkeznek, felügyelik a magyarországi oktatást, a könyvkiadást és ők értelmezik a magyarság és a világ múltját és persze jelenét is nekünk, a rabszolgasorsba és hazánk elvesztésébe beletörődni látszó szerencsétlen magyaroknak. Végveszélyben vagyunk: Trianonról immár szót sem érdemes ejteni, az ország jelentős területeit a cigányok tartják rettegésben, a "magyar" kormánynak a zsidóság parancsol, amely teljes mértékben uralma alatt tartja a magyarországi gazdaságot, politikát és kultúrát. Az 1920 után megmaradt pici, behorpadt Magyarország is kicsúszott a kezünk közül, akkor hogy képzeljük hazánk megújítását, országunk felébresztését, vagy akár Trianon revízióját? A hazafiaknak immár nincs értelme óvatoskodni és jófiúskodni. Az ellenség gátlástalanul tör előre, és teljes elpusztításunkra törekszik. A cionisták és csatlósaik is megosztják a feladatokat, és különböző osztagokra bontva támadnak ránk. Hasonlóképpen kell nekünk is egyazon szent célért, de más és más stratégia alapján szerveződő csoportokban felvennünk a harcot a hazánkat elfoglaló agresszív zsidó és zsidóbérenc hódítókkal szemben. Első lépésként fogadjuk meg: soha, de soha többé nem engedjük, hogy több ezer fős tömeg izraeli, vagy bármely idegen zászló alatt vonulgasson a saját hazánkban. Ráadásul egy olyan vérben és bűnben született, bizonytalan jövőjű terrorista állam zászlaja alatt, amely más nép területét tartja megszállva, egy másik nép földjén terjeszkedik, háborúk sokaságát indította az elmúlt évtizedekben, ENSZ-határozatok tömegét szegte meg, rendszeresen gyerekeket gyilkol, tiltott fegyvereket vet be és több száz atombombával rendelkezik. Miképpen tűrhetjük el, hogy magyar földön tüntessenek egy terrorcselekményeket elkövető idegen ország érdekében? Hiszen nem csupán a magyar érdekeket tiporják sárba a cionisták, de a legalapvetőbb, több évezredes és legszentebb erkölcsi alapelveket is. Aki izraeli zászlók alatt vonul, az egyetértését fejezi ki a hódítással, a gyarmatosítással, az agresszióval és polgári személyek válogatás nélküli legyilkolásával - és nemcsak Magyarországon, de az egész világon is. Az arcunkba vágott kesztyűt most már fel kell venni, mert a minket is elpusztítani szándékozó zsidó hódítással szemben minden emberi és isteni törvény alapján jogos az ellenállás - immár minden téren és minden eszközzel. Perge Ottó 2012 április 16.  Matthew Henry Halton (1904-1956) kanadai újságíró és rádióriporter 1933. április végén, alig három hónappal Adolf Hitler hatalomra kerülése után elegyedett beszédbe egy Londonba látogató, Németországban élő öreg rabbival. A nyilatkozat a Border Cities Star című lap 1933 április 27-i számában jelent meg. Az öreg zsidó rabbi többek között a következőket mondta: „A zsidók voltak az egyedüliek, akik nem szenvedtek a háború befejezése óta a Németországot sújtó gazdasági bajok következtében.” „Németországban két hónappal ezelőttig a zsidók majdnem teljes mértékben uralták a sajtót, a tőzsdét, a nagyáruházakat, a színházakat, a mozikat és a luxustermékek kereskedelmét. Mindezek a területek azok, melyeken értéket állítanak elő és a közvéleményt formálják – és minden a zsidók ellenőrzése alatt állt, akik általában hivalkodással és közönségességgel irányítottak.” „Ami most történik (vagyis a nemzetiszocialisták hatalomra jutása óta), az nem más, mint a fiatal Németország lázadása a közönségesség és a mocsok ellen, mely Berlin szennyes éjszakai életét is jellemezte – melyért a zsidók felelősek. A fiatal Németországnak elege van a néger zenéből, a néger táncból, a homoszexualitásból és a leszbikusságból, elege van a föld alatti bárok meztelen táncosaiból, az éjszakai bűntanyákból, elege van a zsidó plutokrácia közönségességéből, és a fiatal Németország szenvedélyesen rázza le magáról a háború utáni évek szexőrületét is. Ha Hitlernek sikerül megtisztítani Németországot az elmúlt 15 év mocskától, akkor a zsidók minden megtévesztése és erőfeszítése hiábavalónak bizonyul.” Jack Corn 2012 április 12. Az eredeti cikk itt olvasható. Nagyításért, másolásért kattintson a képre:  Egy magyar orvos intelmei a fiatalokhoz 03/26/2012
 Ma szinte minden fősodratú médium, film, dalszöveg, a fiatalok elé állított „példaképek” példája, pszichológusi vélemény azt sugallja, hogy éljünk nemi életet a házasság előtt, használjunk fogamzásgátlókat már 16 éves korunkban. Ez a fajta életvitel a magyarság és az egész keresztény Európa tragikus helyzetének egyik fő oka. Ennek az életvitelnek szükségszerű velejárója az abortusz. Magyarországon évi kb. 40 ezer abortusz történik, nem sokkal kevesebb, mint szülés. Az, hogy az abortuszok száma lassan csökken, az egyrészt a népesség fogyásának, másrészt az egyre inkább terjedő fogamzásgátlók használatának a következménye, tehát a helyzet cseppet sem javul - és ez független attól, hogy a Fidesz, vagy az SZDSZ-MSZP van hatalmon. A fogamzásgátlók használata bűn, amint arra a katolikus egyház hivatalos tanítása is figyelmezteti híveit. Nemcsak azért bűn, mert az egyház ezt mondja, hanem azért is, mert ennek súlyos egyéni és társadalmi következményei vannak, amit alább próbálok összefoglalni a teljesség igénye nélkül: 1. A család intézményének válsága. A fogamzásgátlás elterjedése tette lehetővé a szexuális forradalmat. Ennek köszönhető a promiszkuitás széleskörű elterjedése, azaz hogy ma már következmények nélkül lehet fűvel-fával első látásra ágyba bújni. A házasság előtti ilyen életvitel magában hordozza a házasságkötések számának drasztikus csökkenését és a mégis létrejövő házasságkötések utáni hűtlenséget is. Az a tudat, hogy a fogamzásgátlás viszonylag biztos védelmet nyújt és végső esetben pedig ott az abortusz, elhárítja az utolsó visszatartó erőt is a házastársi hűtlenség elől. Ez pedig oda vezet, hogy a házasságok mintegy fele válással végződik akkor, amikor maga a házasság intézménye is kiveszőfélben kezd lenni. Az együttélések megszűnéséről természetesen statisztikai adatok sincsenek. Az eredmény az, hogy a felnövekvő generáció nagyobbik része csonka családban nővén fel már eleve lelkileg sérült és felnőttként családjuk nagy eséllyel ugyancsak válástól sújtott lesz. Ha a gyermek nem látja a házastársi hűség modelljét, nem tanulja azt meg. Ha a gyermek annak tudatában nő fel, hogy édesanyjának és/vagy édesapjának számtalan szeretője volt már a születése előtt, akkor annak a gyermeknek a családképe biztosan torzulni fog. Szülei példájából azt szűri le, hogy 16 évesen a legfontosabb tennivalója minél több szerelmi kaland keresése. 2. A homoszexualitás terjedése. Az apa nélkül felnövő fiúk sokkal gyakrabban válnak homoszexuálissá, mivel nincs követendő férfi minta előttük, helyette édesanyjukkal azonosulnak. A promiszkuitás önmagában is oka lehet a homoszexualitás kialakulásának, mint a dekandens életvitel miatti csömör következménye. 3. Demográfiai válság. A fogamzásgátlók használatának tragikus demográfiai hatása van. A fogamzásgátlókkal és abortusszal megtervezett családokban ritka a kettőnél több gyermek. Elemi matematika: ha nincs két gyermekesnél nagyobb család a populációban, akkor az kihal, hiszen a populációban mindig vannak gyermektelen, vagy egy gyermekes egyének ill. párok. Vitathatatlan, hogy az európai nemzetek demográfiai válsága a fogamzásgátlásnak és a szexuális forradalomnak tudható be. És amennyiben ez a tendencia folytatódik akkor ezek a szexuális forradalomban élenjáró népek kihalásra vannak ítélve. Ahogy a vákuumot a fizika törvényeinek megfelelően a túlnyomás kiegyenlíti, úgy ez a demográfiára is igaz, amint látható az európai és észak-amerikai bevándorlási és etnikai statisztikákból. Sajnos arra sem lehet számítani, hogy kiszelektálódik egy sok gyermeket vállaló keresztény populáció, mert a hatalmas liberális társadalmi nyomás hatására itt is nagy a lemorzsolódás. 4. A házasságkötés és gyermekvállalás kitolódása. A fogamzásgátlás elterjedése az oka annak is, hogy az első gyermek megszületése kitolódik, ami hozzájárul a demográfiai válsághoz. Egyrészt a generációk közti korkülönbség miatt csökken a lélekszám, másrészt kisebb az esélye a második vagy a harmadik gyermek megszületésének. Az idősebb korban való szülés esetén nagyobb az esélye, hogy az újszülött nem lesz egészséges. 5. Gazdasági válság. A gazdasági válság talán legfőbb okáról alig esik szó. Pedig az öregedő társadalomban egyre kevesebb az eltartó és egyre több az eltartott. Ennek megfelelően csökken az életszínvonal, csökken a nyugdíj összege, a nyugdíjkorhatár pedig kitolódik. Manapság látható, hogy Európa-szerte tüntet a 1960-as évek első szexuális forradalmának generációja a nyugdíjkorúakat sújtó intézkedések ellen. Ők, és az őket követő generációk jó része a szexuális forradalom liberális jelszavai hatása alatt nőtt fel és most kezdik érzékelni ennek következményeit – többek között pénztárcájukon is. Az okot azonban nem magukban keresik. 6. Egészségkárosodás. Ha a fogamzásgátló kifejezetten egészséges lenne, akkor is helytelen lenne a használatuk a fentiek miatt. Azonban számos negatív hatása is ismert, pl. a thromboembolia kockázatának növekedése. Az pedig, hogy a gyermekáldás elől menekülő lányok később, az abortuszok és hormonbombázások után nem tudnak teherbe esni, jól ismert jelenség. A természetellenes lombikbébi programra jelentkező hölgyek jelentős része magának köszönheti terméketlenségét. Egy egészséges társadalomban a gyermektelenek örökbe fogadják az árvákat, illetve azon csecsemőket, akiket ma Európában még magzat korukban darabokra tépve szaggatnak ki anyjuk méhéből. Ismert az is, hogy az ivóvízben sok esetben kimutatható az egészségre káros szintet elérő ösztrogén hormon koncentráció, aminek forrása részben a nők által fogyasztott fogamzásgátló szerek. Ennek is szerepe lehet a férfi termékenység utóbbi időben leírt drasztikus romlásában. Az AIDS terjedésének pedig egyértelmű oka - a vénás kábítószerezés mellett - a promiszkuitás. A gumióvszer nyújt némi védelmet a HIV nemi úton való terjedésével szemben, azonban a házasságon kívüli nemi élet nélkül a kockázat gyakorlatilag nulla lenne. Az AIDS-es betegek gyógyítása pedig hatalmas anyagi terhet ró az adófizetők által fenntartott egészségügyre, ezzel korlátozva más betegségek gyógyítására fordítható erőforrásokat. 7. Erkölcsi szempont: a tabletta abortáló hatása. Tudni kell, hogy a fogamzásgátló tabletta nem tisztán megelőző eszköz. Összetett hatásának részét képezi a peteérés gátlása és a spermiumok célba érésének akadályozása mellett a megtermékenyült petesejt beágyazódásának gátlása is. Hogy fogamzásgátló tabletta mellett pontosan hány százalékban történik meg a megtermékenyülés, amiből azért nem lesz terhesség, mert a megtermékenyült és osztódásnak indult petesejt kilökődik, pontosan nem ismert, de bizonyosan bekövetkezik, hiszen a beágyazódás és a teherbe esés is előfordul fogamzásgátló tabletta szedése mellett. Egyszóval az esetek bizonyos hányadában a fogamzásgátló tabletták a létrejött életet pusztítják el, hasonlóan az esemény utáni tablettákhoz, amik egyértelműen kémiai abortuszt idéznek elő. A liberális érvrendszer szerint a szexualitás nem csupán a gyermeknemzést szolgálja. Ez természetesen igaz, mint ahogy az is igaz, hogy az evés sem csak a túlélést szolgálja, ezért veszünk pl. szakácskönyveket. Viszont azt is le kell szögezni, hogy a manapság elterjedt promiszkuitás az egyén, a közvetlen környezet és a társadalom tönkretételéhez vezet. Gyakran mondják, hogy „nekem is jogom van a boldogsághoz” - ez rendszerint akkor hangzik ez el, amikor éppen mások boldogságát teszik tönkre. A mások tönkretételére épülő boldogság pedig nem lehet tartós. Kérdés, hogy miért hallgatnak a természetes fogamzásgátlásról és miért nem terjedt el. A mohó gyógyszeripari lobbi tevékenysége mellett az egyik ok az, hogy a természetes fogamzásgátlás minimális kényelmetlenséget jelent a tablettákkal szemben és leginkább házasságon belül működik, nem pedig az alkalmi kapcsolatok terén. A természetes fogamzásgátlás, a periodikus önmegtartóztatás is - bizonyos korlátok között - lehetőséget nyújt a családtervezésre, de ritkán vezet egy gyermekes családhoz, mivel az abortuszt, mint végső megoldást, kizárja. Összegezve: a szexuális forradalom társadalom- erkölcs- és családromboló ámokfutása után egy szexuális ellenforradalomra van szükség, egyébként az európai keresztény kultúra halálra van ítélve. Ehhez pedig többek között erkölcsi megújulásra, hatékony felvilágosító munkára, a közvélemény hatékony befolyásolására és erkölcsös törvények meghozatalára lenne szükség. Mert mi többet tud egy ember(pár) alkotni, mint egy másik személyt, akinek lelke és örök élete van? Orvos olvasótól 2012 március 25.  Nem én mondom, kertészákos mondja a Kanadai Magyar Hírlapban 2012 március 5-én megjelent interjújában. Tisztelettel felhívom a figyelmüket, hogy mielőtt tovább olvassák ezt a cikket, természetüktől függően lavórt vagy röhögőgörcsoldót készítsenek ki maguk mellé. Betűhíven idézem, a többit Önökre bízom. "Kertész Ákosnak - aki jelenleg Montreálban él - bőven lehetett oka a menekülésre, hiszen számos támadásnak és brutális atrocitásnak lett az áldozata az elmúlt hónapok alatt. A Bartus Lászlónak adott exklúzív interjúban a 80 éves Kossuth-díjas író elmondta, hogy egyik nap az uszodában volt és elúszott mellette egy férfi. Aztán amikor felismerte a prominens írót, a medencében rátámadott és elkezdte fojtogatni. Az idős író segítségért kiabált és végül elúszott a férfi és elhagyta az uszodát, azonban amikor a kocsijához ért Kertész Ákos egy antiszemita szavakkal ellátott cetlit talált az ablakon: "ússzál a Vörös-tengerben, egyenek meg a cápák" - állt a papíron. "Háromszor kergettek meg az utcán, de megtámadtak bevásárlóközpontban is, egy alkalommal majdnem a villamos alá löktek a járdáról, a metrón leköptek, az uszodában, ahova járok, vízbe akartak fojtani"–mondta Kertész Bartus Lászlónak. Kertész Ákos elmondta, hogy ő mindig magyarnak tartotta és érezte magát és rámutatott arra a tényre, hogy a magyarországi zsidóság szinte teljesen asszimilálódott, így fel se merült benne az, hogy őt esetleg bármi másnak könyvelnék el, mint magyarnak. "Ennek megfelelően a magyar zsidók is alattvalók. A zsidótörvények után is azt mondták, hogy nem kell tenni semmit, meg lehet úszni, túl lehet élni, ha betartjuk a törvényeket. Erre a tévedésre sokan már csak akkor jöttek rá, amikor rájuk csukódott a gázkamrák ajtaja" - jegyezte meg Kertész Ákos. És bizonyára a Kanadai Magyar Hírlap olvasói közül is sokan azt kérdeznék: miért pont Kanadába menekült Kertész? Kertész elmondta, hogy számára nagy élmény volt olvasni Tamás bátya kunyhóját, melyben két rabszolga Kanadába menekül. "Nekem Kanada a szabadság földje" - tette hozzá." Jack Corn 2012 március 6. Nyilvánosház állatokkal 02/08/2012
 Németországban terjed egy új, minden eddiginél gusztustalanabb, undorítóbb biznisz: olyan bordélyok nyílnak, ahol a kuncsaftokat állatok szolgálják ki. Igen, a betérő férfiak és nők nagy pénzeket fizetnek azért, hogy kecskékkel, birkákkal, kutyákkal, disznókkal, pónilovakkal és szamarakkal közösülhessenek. A legtöbb helyen nincs külön bejárat a férfiaknak és nőknek, mindenki egy közös kapun lép be, a recepción megtekinti a kínálatot, kiválaszt egy kecskét, pórázt dob rá és elvonul vele dugni vagy oralizálni. Ha az állat ellenáll, akkor szorosan kikötik, amíg a vendég végez. A hölgyek részére, kérésre, a személyzet segít fellendíteni a harci kedvet és kívánság szerint végig vinni a dolgot. Természetesen az idióta liberált szabadelvűeknek nem felelt meg az erre az ocsmányságra évszázadok óta használt bestialitás szó. Elavultnak, visszataszítónak találták, ezért ők a jobban hangzó zoophilia elnevezéssel illetik ezt a jelenséget. Így kezdték a buzik is Amerikában: elnevezték magukat gay-nek, amely angolul jókedvűt, vidámat jelent. Régebben sok angol, skót apa adta lányának második, harmadik keresztnévként, de ma már a szőrös segglukak szerelmesei miatt szinte teljesen eltűnt a köznapi használatból. Már csak a buzik nevezik így magukat. Ez a nyilvánvaló állatkínzás nem tűnt fel sem a Négy Mancsnak, sem a tyúkok lelkivilágáért erősen aggódó ejurópaji júnijónak, így aztán várni kellett addig, amíg a híradások nyomán kitört felháborodás hatására megszólalt dr. Madeleine Martin, a németországi Hessen tartomány állategészségügyi tisztségviselője: "Nem lehet elmenni amellett, hogy amíg nálunk [Hessenben] törvények tiltják az állatos pornográf kiadványokat, addig maga az aktus nem büntetendő (...) szex az állatokkal egyre inkább elfogadott életstílussá válik, ezért feltétlenül szükség van egy olyan új állatvédelmi törvényre, ami tiltja a zoofíliát és minden vele kapcsolatba hozható tevékenységet." Németországban 1969-ig szövetségi törvény büntette a bestialitást. Akkoriban gyakorlatilag nem volt ilyen cselekményért felelősségre vonható elkövető, ezért az új törvényből már kimaradt a bestialitást vagy a zoofíliát büntető paragrafus. A cionizmus által táplált liberalizmus mérhetetlen társadalmi pusztítását, korunk erkölcsi nívóját, a fehér ember régebben elképzelhetetlen mélységekbe történő süllyedését jól érzékelteti, hogy egy ilyen törvényre Martin Luther, Ludwig Beethoven, Otto Bismarck országában, Johann Goethe szűkebb pátriájában, a keresztény Európa egyik legnagyobb, legszebb és legértékesebb kulturális hagyományaival bíró államában van szükség. Ne nagyon nevessünk az 1945 után gyarmati sorba taszított fejőstehénnek használt németeken, mert csak idő kérdése, hogy mikor nyílnak meg az ugyanazok által kolonizált Magyarországon is az állatos kuplerájok. És ezzel egyidőben feltűnnek majd a balliberális szennymédiában a bestialitást népszerűsítő celebek, beindulnak majd a Klubrádióban vagy az utódjában a Lehet Más a P*na, a szocionisták és a demokratikus koalíció aktivistái, elkezdődik az ATV-n, a Hírszerzőn, a Story Online-on, a Szombatban, a Népszavában és a Népszabadságban az agymosás, hogy egy modern, felvilágosult, igazi európai értékeket hordozó magyar embernek el kell fogadnia ezt is - ugyanúgy, mint ahogy el kell fogadnia a kereszténység kigúnyolását, Jézus meggyalázását, a zsidó terrorizmust, a holomeséket, a cigánybűnözést, a szingliket, a tizenéves anyákat, a kettős mércét, a trágár beszédet, a modortalan viselkedést, a kábítószerezést, a homoszexualitást, a buzik provokáló felvonulásait, a buzik gyerekvállalását, a színesbőrű bevándorlást, a pedofíliát vagy a különböző bőrszínű és kulturájú emberek szexuális együttlétét vagy házasságát - mert egy kis zofili még belefér, ez is olyan trendi, ez is olyan jópofa és nagyon is összeegyeztethető az európai demokratikus értékrenddel. Jack Corn 2012 február 8.  Mert minden háztartásban van fegyver. Több is. Tell Vilmos hazájában a hazai unikumnak tartott számszeríj mellett öreg puskák és modern géppisztolyok sorakoznak katonás rendben a szekrényben a télikabátok mellett. Használatukra kiképzett és folyamatos lövőedzésben levő fiatalok és öregek, lányok és asszonyok tisztogatják és tartják nagy becsben őket. Svájcban a fegyvertartás nem csupán alapvető állampolgári jog, hanem hazafias kötelesség is - és ezt tudják a zömében színesbőrű bevándorlókból álló bűnözők is. És messze elkerülik a magánházakat és az üzleteket, betöréses lopás, rablás csak ritkán szerepel a rendőrségi feljelentések között. Az alig 8 millió lakosú Svájcban több mint 2 millió fegyver van magántulajdonban. Ennek ellenére a fegyverrel elkövetett bűncselekmények száma olyan alacsony, hogy a hivatalos statisztikák már évtizedek óta nem is tartalmazzák ezt a kategóriát. Mint ahogy Amerikában is azokban az államokban a legkisebb a bűnözés, ahol az legtöbb fegyver van a lakosság kezében. Bizonyítja ezt az alábbi videó is. Néhányan, vagy 3 milliónyian már látták, ismerkedjenek vele Önök is. A kisfilm azzal indul, hogy a narrátor hölgy bemutat egy SIG-550 tipusú automata gépkarabélyt. Közli velünk, hogy ennek a puskának az a nagy előnye, hogy 400 méteres sugarú körben minden álló tárgyat képes lakaszálni. Nem sok van belőle, mindössze kb. félmillió svájci házban és lakásban áll a fegyverszekrényben. A fegyvertartás és a szórakozásból végzett vidám esti vagy hétvégi lövöldözéses időtöltés kedvelt svájci népszokás. A katonai kiképzésben való részvétel és a fegyverhasználat magas szintű elsajátítása kötelező minden svájci fiatal számára. Leszerelés után, ha tetszik, ha nem, haza kell vinni a gépkarabélyt, és a törvényben előírt módon használható állapotban kell tartani. Egy svájci ember, Marc Heim meg is mutatja a kamerának. hogy neki mije van: "ez volt az apám katonai fegyvere, a nagyapám fegyvere az irodámban van, ez az enyém volt mikor katona voltam, és ez pedig a fiamé, ezt a tipust használjuk Svájcban jelenleg, és ma ezzel megyünk egy kicsit gyakorlatozni." Heim urat és a családját - természetesen az asszony is edzésben van, ő is kiválóan lő - elkiséri a kamera a Tiro Federale in Campagna nevű svájci népünnepélyre, amit nyugodtan nevezhetünk a világ legnagyobb lövöldözős fesztiváljának. 2009 nyarán, a felvétel évében alig 200 ezer mosolygós svájci gyűlt össze, hogy számot adjon a lövőtudományáról. Tölténygondok nincsenek, ammuníciót, tisztogatási kellékeket nem kell vinni, mert a szövetségi kormány ingyen adja a tárba valót és a karbantartási anyagokat. Egy régi törvény értelmében az állam cserébe azt kéri, hogy az országot fenyegető veszély esetén 24-48 órán belül mozgosítani lehessen egy modern kézifegyverekkel felszerelt hadsereget. A sztori itt egy váratlan, szükségtelen és a témától vadidegen balkanyart vesz. Heim úr ugyanis megosztja velünk azt a szívszorongató élményét, mikor egy holomese múzeumban tett látogatása során találkozott a hatmillió túlélő egyikével, egy szipogó zsidó nővel. A könnyeivel küzdő, hatmilliószor kárpótolt zsidó nő látványa megerősítette benne azt az érzést, hogy igen, a svájciaknak azért kell fegyvert tartani otthon, hogy ez velük ne ismétlődjön meg. Ki nem mondja, csak érezteti, hogy a nemzetközi holoirodalom klasszikus történeteire gondol mikor pórias egyszerűséggel emígyen fejezi ki magát: "meg akarom tartani a szabadságomat... én nem akarok olyan helyzetbe kerülni, hogy valaki bemasíroztasson a sütőbe vagy a börtönbe." Én a Heim úrral történt találkozásomig nem tudtam, - és talán Önök sem - hogy nemcsak lámpaernyők, szappanok és gázkamrák voltak, hanem sütőben sült zsidók is. Na, most már ezzel is tisztában vagyunk. Lám, ismét itt az élő példa, hogy a zsidók mennyire hülyének nézik az embereket: még itt is azt mondatják ezzel a Heim úrral, hogy Svájcban azért van ez a törvény, hogy a polgárok önvédelem gyanánt fegyverrel megakadályozzák a holokauszthoz hasonló elhurcolásokat - és nem azért, mert egy évszázados törvény erre kötelezi őket. Egy olyan évszázados törvény, ami a mai kor haditechnikai fejlettsége miatt már értelmét vesztette, de a svájciak hazaszeretetből, büszkeségből, történelmükhöz, hagyományaikhoz való ragaszkodásukból kifolyólag mind a mai napig megőrizték és tiszteletben tartják. Ráadásul - ugyan erre nem gondoltak - de jól jön a bevándorlóbűnözés elleni harcban is. Szóval bővebb magyarázatra azonban már nem maradt idő, mert a bevágott anyag hirtelen visszaugrik oda, ahol félbemaradt. Így aztán miután Heim úr kielégítette az izraeliták igényeit, szeméből el is tűnt a hamiskás fény, és megnyugodva, hogy visszatérhet az igazsághoz, emígyen fejezte be a mondókáját: "A szabadság kulcsa az, hogy meg tudjuk védeni magunkat... mert ha nincs meg ez a képességünk, és nem tudjuk megvédeni magunkat és a családunkat, akkor másoknak vagyunk kiszolgáltatva... ezért kell, hogy fegyver legyen a kezünkben." Jack Corn 2012 február 6.  Az Új Színház 2012 február 3-ai társulati ülésére betegsége miatt nem tudott elmenni a politikus és író, Csurka István. Ezt a levelet küldte maga helyett, amely után egy nappal eltávozott az élők sorából. Kedves magyar testvéreim! Nem a hatalomhoz való feltétlen igazodás hajlama, hanem egy súlyos betegség gátol meg abban, hogy személyesen vegyek részt, mint intendáns a várva várt társulati ülésen. Ezt a betegséget rajtam felülálló hatalmasság a Jóisten vette a kezébe. Ezért most arra kényszerülök, hogy ennek a színháznak a genezisét ebben a levélben magyarázzam el. Amikor ugyancsak a Jóisten jóvoltából és sok előtanulmány alapján megírtam A hatodik koporsó című drámámat, amely az egész trianoni kérdést - legnagyobb nemzeti tragédiánkat - új megvilágításba helyezi, látnom kellett, hogy ennek számára csak akkor nyílik tér – élettér - ha teremtek, teremtünk. A teremtéshez két ember volt adva: Dörner György, régi barátom és áldozatom. Bűne, hogy egykori százezres nagygyűléseinken elszavalta a Talpra magyart, valamint a Kő marad c. Wass Albert verset. Kitűnő színész, nagyszerű rendező, élete a színház. Mostanában vidékre szorították, de ott is missziót teljesít. A másik Pozsgai Zsolt, a legtermékenyebb és legtehetségesebb drámaíró és rendező. Összeültünk és megvetettük A hatodik koporsó bemutatásának alapjait. Éppen akkor hirdették meg az Új Színház esedékes pályázatát, amelyre beadtuk a magunkét és megnyertük. Azóta mocskos harc folyik ellenünk. De az állam és a főváros mellettünk áll. Ezért tarthatunk most társulati ülést. Az intendánsnak ebben a helyzetben nincs más lehetősége, minthogy így adja elő mondanivalóját. Az utcai harcok el fognak múlni, bent a színházban is. A kérdés csak az marad, milyen színházat teremtünk. Lesz-e erős társulat, összetartás, jószándék és barátság. Mert a feladat nemcsak az, hogy egy-két szerző számára színpadot teremtsünk, hanem az, hogy a lomtárbörtönre ítélt magyar klasszikusok egész sorát feltámaszthassuk. Móricz Zsigmondtól, Németh Lászlón át Páskándi Gézáig elfelejtett, zseniális alkotásokat fogunk előásni és bemutatni. Ehhez társulat kell, szellemileg egy irányba húzó, küldetésével tisztában lévő, igen a küldetés, legalábbis addig ameddig egyedül vagyunk. Majd, ha lesz másik hasonló társulat, a küldetést felosztjuk, mint a földet. Ezek tehát az intendáns kérései egy rászakadt sors, betegség távolából. Ha Isten segít, ott leszek. Amit eddig elértünk, az maga is eredmény. Köszönöm, hogy meghallgattatok. Csurka István 2012 február 3. Így gondozd a rablódat - II. rész 02/06/2012
 Két fiatalember sétált hazafele a Newark-i éjszakában szombat kora hajnalban. Köztudott, hogy Newark városa New Jersey állam négerek és a színes bevándorlók által egyik legjobban lepusztított városa, a kábítószerkereskedelem, a prostitúcíó és az erőszakos bűncselekmények eldorádója. A rendőrségi bűnfelderítési mutatók az egész államban itt a legszerényebbek. Szóval, a két legény baktatott hazafele, mikor a Bloomfield úton egy jól megtermett néger bűnöző pattant eléjük és a régi néger/cigány gyakorlat szerint először aprópénzt kért tőlük. Mondták neki, hogy sorry, pénz az nincs, és mentek volna tovább. A néger csak szívóskodott, hogy akkor adjátok oda a telefonotokat egy pillanatra, a legények erre azt válaszolták, hogy arról pláne, hogy szó sem lehet. A néger erre - hátulról - elkapta az egyik legény nyakát, és könyökfogással megpróbálta földre vinni áldozatát. A másik, látva, hogy a barátja nyakát egy néger meg merte érinteni, bedurcásodott és egy enyhe bokamozdulattal elmozdította a néger fejét a barátja mellől, majd ő vette a könyökhajlatába a néger nyakát. A kora hajnali mérkőzés itt aztán véget is ért, mert egy halk reccsenést követően a néger bűnöző hirtelen elhunyt. Mikor a legények megnyugodva konstatálták, hogy a támadójuk nem mozdul, kihívták a járőrkocsit és elszívtak egy cigit. A rendőrök mondták nekik, hogy minden rendben van, ne izguljanak tovább, mert a néger hulláját elvitetik a közterületről a hullaházba. Ők meg menjenek csak nyugodtan haza és hétfőn folytassák az iskolájukban a birkózó edzéseket. Tom Fennelly, Essex megyének az üggyel foglalkozó nyomozója a helyi lapnak adott vasárnap reggeli interjújában úgy fogalmazott, hogy "az ügy jelenlegi állása szerint semmi indokot nem látok arra, hogy Gian Davis halála miatt a két fiatalt bármilyen indokkal gyanusítás alá helyezzük" és az önvédő fiúk nevét sem volt hajlandó elárulni az újságíróknak. Davis, a néger bűnöző, sok százezer fajtatársához hasonlóan az adófizetők pénzén jó pár évet töltött eddig börtönben különböző erőszakos bűncselekmények, rablások és betörések miatt. Legutóbbi büntetéséből tavaly július 22-én szabadult. Azóta is bűncselekményekből tartotta fenn magát, amíg szombat hajnalban hála a jó Istennek összefutott a két birkózó gyerekkel, akik végre örökre megszabadították az amerikai társadalmat ettől a már eddig is sokba került négertől. Jack Corn 2012 február 5. Elnézve a híradások beszámolóit, azért valljuk meg, nem mindennapi eseményeknek lehettünk tanúi hétfőn este a képernyőkön keresztül. Talán még az idősebbek sem emlékeznek olyan alkalomra, amikor a fővárosban az összes szemetet egy helyre fújta volna össze a szél. Mindet. Most ez is megtörtént. Az Andrássy út sokat látott flaszterén, ugyanis egy zsebkendőnyinél alig nagyobb területen ott üvöltött az összes még mozdulni tudó agyhalott kádár-nyugger karöltve az újonnan feltörekvő aberáltakkal és idiótákkal. Igazán szép társaság jött össze, ez kétségtelen. Szinte öröm volt nézni, ahogy a Magyar Leszbikus, Meleg, Biszexuális, Transznemű Szövetség, a Háttér Társaság a Melegekért és a Labrisz Leszbikus Egyesület tagjai együtt csápoltak Bródy János zenéjére a Magyar Szolidaritás Mozgalom, a Negyedik Köztársaság, a Demokratikus Koalíció, az LMP, az MSZP, az MSZDP, a Szövetség Az Egységes Magyarországért, az előkukázott SZDSZ, a Societas, a Magyarországi Munkáspárt 2006, az Európai Baloldali Párt és a Zöld Baloldal legfőbb képviselőivel és szimpatizánsaival. Mindenki boldog volt és persze nagyon lelkes. A pártok és a szervezetek prominens képviselői megtalálták a maguk színvonalát az őrjöngő nyuggerekben és a belpesti degeneráltakban. Mindeközben az Operaházban Orbán Viktor ünnepeltette magát a jól megválogatott sleppel, szépen keretbe foglalva és persze teljessé téve ezzel a Minden szemét egy helyen című képet. Gondolom mondani sem kell, lent az utcán igazán remek volt a hangulat. Az utcai felszólalók természetesen egytől-egyig rettegték a jövőt és féltették a köztársaságot, a nagyon felvilágosult és nagyon hozzáértő közönség pedig egyetértve az elhangzottakkal, a magukkal hozott táblákkal felszerelkezve integetett vissza a szónokoknak. Egyes hírek szerint Gyurcsány Ferenc, hogy emelje az este fényét magával hozta a kiásott Kádárt, mintegy így is demonstrálva a régi alkotmány melletti kiállást és megidézve a szép idők szellemét. A legtöbb mikrofonhoz lépő azon siránkozott, hogy az új alaptörvény hatálybalépésével megszűnt köztársaság, a tömeg pedig egy emberként üvöltötte az égre az ebből fakadó borzasztó fájdalmát. Az pedig egy cseppet sem zavart senkit sem, hogy a köztársaság, mint államforma nem szűnt meg, csak az ország neve ezentúl nem Magyar Köztársaság, hanem Magyarország. A nagy hőbörgés közepette érdekes mód az nem okozott gondot se a felszólalóknak, se az egybegyűlteknek, hogy a mindennapok egyre nehezebbek, hogy az árak emelkednek, a bérek pedig csökkennek, hogy a társadalom jelentős része adósságcsapdában szenved. Ezek a problémák nem lépték át a jelenlévők ingerküszöbét, őket csak is az alkotmány és a köztársaság védelme érdekelte. És valahogy nem jutott eszébe senkinek sem felidézni Kuncze Gábor egykori szavait a kiosztandó ciántablettákkal kapcsolatban, amit megoldásként még az elvtársak regnálása idején javasolt az akkori elégedetleneknek. De ugyanígy elmaradt a táncoslábú Gyurcsány azon magvas gondolatának a felolvasása is, amit még 2007-ben, az utcai megmozdulásokkal kapcsolatban fejtett ki: „Aki az utcai politizálást választja, az aláássa a demokráciát. El kell dönteni, demokraták vagyunk és a Parlament falai között ütköztetjük véleményünket, vagy az utcát választjuk. A kettő együtt nem megy!” Vagy most már mehet? Annak idején, 1990-ben, amikor megtörtént a rendszerváltásnak hazudott csillagváltás (a kommunista vörös csillagról a zsidó Dávid csillagra) a hozzáértők azt jósolták, hogy nagyjából húsz év kell ahhoz, hogy a nyugatos demokratikus berendezkedés teljesen megszilárduljon az országban. Azt hiszem bátran kijelenthető, hogy ez megtörtént. Sikerült létrehozni egy nagyrészt pökhendi ostobákból álló kormányoldalt és egy retardált idiótákból álló ellenzéket. Az egyik ott fényezi magát az Operaházban, a másik hiteltelen országrontó banda meg az épület előtt, az utcán hőbörög azért, mert most momentán nem ők állnak a húsosfazék közelében. Magyarország 2012. A megszilárdult hiteltelenség. Gabeebee 2012 január 4. |
Jack's Corner ● Quality news without compromise ●
Correcting sozionist and liberal misinformation ●
Correcting sozionist and liberal misinformation ●
RSS Feed